 |
| Előttem áll a nagyvilág! |
Azt hiszem még 1-2 hét van a kiköltözésemig, már várom, viszont részben szomorú is vagyok, hogy itt kell hagynom a 'testvéreim'. Hiányozni fognak, nagyon. Már összébb pakolásztam, de még van időm, és nem szeretném búslakodással tölteni ezt. Visszaértem a szobámba és olvasni kezdtem.Nagyon sok könyvet kiolvastam már, és valljuk be, imádok olvasni. Van, hogy 2-3 nap alatt kiolvasok egyet. Jared szerint egy moly vagyok, amiatt, hogy így kivégzek egy könyvet. Hát kösz, ez kedves..! Most épp a Hűvös völgyi suli-t olvasom, ami nagyon tetszik. De ez a Nóri néha olyan ellenszenves....mindegy. A többiek is megjöttek a szak körökről, így beszélgettünk, majd elmentünk a könyvtárba. Leültünk a szokásos helyre, végül is, ebben sem lesz részem többé...
Hihetetlen de megírtuk a leckét....azaz, Nath mindenkinek odaadta a füzetét. Rendes srác!
- Még jó, hogy okos vagy, nem tudom mire mennénk nélküled! - fújtatott Em. Igen, én is részben így gondolom. Nathan elejtett egy kis mosolyt és tovább firkálta a füzete szélét. Szépen is rajzol. Közben kivettem egy könyvet, hát igen, nemsokára végzek az 'ikrekkel' . Megint jól elvoltunk...megint?! Mint mindig, ez a megfelelő kifejezés. 16:00-et ütött az óra, összeszedelőzködtünk és indultunk a szobánkba. Ilyenkor szoktak egy-egy kis micsodát adni. Egy szem pogácsa, alma, valamilyen gyümölcs, sütemény vagy ilyesmi. De van amikor egy szendvics. Odaértünk, elvettük a tálcáról útközben, és ergo a szobába.
- Sziasztok! - köszöntem a lányoknak, bár érdekesen festetett Stacy és Karen... Mintha nem is léteznének, levegőnek nézték egymást. Hát ja, van így mikor az ember haragszik, de ennyire?! Ők barátok, akármennyire is furán, de számíthatnak egymásra. Szerintem.
- Sziasztok! - suttogta halkan Stacy, erre Karen lesajnálóan végigmért minket, és az orrát felemelve pakolt tovább.
*Emily szemszöge*
"Mint mindennap, ma is találkoztunk a többiekkel, és olyan jó volt, hogy megint láthattam Kyle aranyos pofiját. Beértünk a könyvtárba, és egy arcra puszival köszöntöttem a szerelmem.Leültünk és beszélgettünk, úgy ahogy szoktunk.Kicsit sajnáltam, hogy Lisa mostanában furán viselkedik, és titkolózik. Biztos valami megbántotta, vagy... az az ügy lehet amikor kihívták franciáról.Nem tudom, de örülnék ha kitálalna... "
Írtam a naplómba és visszatettem a kis szekrényünkbe. Letusoltunk, és már nyomtuk is a szunyát.
***
Reggel a szokásos recsegő óránkra ébredtünk. Lis kirángatott, és azt mondogatta, hogy "elkésünk, igyekezzetek" , hát oké. Fogat mostunk, és nekiültünk megcsinálni egymás haját. Én csináltam Shel-ét, Lis az enyémet, Shel pedig Elli-ét.
Megcsináltuk, már nagyon ügyesek vagyunk ebbe, ha unatkozunk általában 'hajazunk'.
felvettük a suli ruhát, plusz a sálat, és a csizmánkat, és még azért vastag harisnyát is, de így is lefagytunk. Hülye egyenruha. Ahogy mentünk ki a teremhez, a folyosón összefutottunk a srácokkal. Gyorsan adtam egy szájra puszit Kylenak, amíg nem jön erre egy felügyelő. Összekulcsolt kezekkel indultunk be, az osztályba már sokan ott voltak. Volt egy csokor virág, nem tudom honnan, így februárba. Kyle fogott egy ágat, összekötötte, kicsit igazgatta és belerakta a hajamba, mint egy koszorút. Nagyon szép lett, attól függetlenül, hogy gyorsan összedobta.
- Köszi! Ez gyönyörű! - villantottam egy mosolyt, és leültünk. Sajnos nem ülhettünk egymás mellé mert egy folytában beszélgettünk, meg nem hagytuk egymást dolgozni, így szétültettek, és most lehetek Patrick mellett...nagyon buta, és csendes. De legalább előttem ül a szerelmem. Shel fogott egy virágot, letörte és Lis hajába tette, mert úgy vélte az jó móka, vagy nem tudom, de nagyon szép volt a hajfonatunkba.
 |
| /saját készítésű kép/ |
Hamar vége lett a napnak, mentünk az ebédlőbe, már nagyon éhes vagyok. Igaz sokszor olyan rossz kajákat adnak, hogy az csak na, de legalább adnak valamit. Ma volt valami leves, nem volt kedvem leolvasni mi, úgyis csak ez a választásunk van. Jah...kivéve a liszt érzékeny Oscar-nak, aki ráfoghatja minden olyanra ami nem az ínye alá való, hogy beteg lesz tőle. Mindegy...
Elmentem táncolni, a mindennapos szak körre, amit úgy imádok. Olyankor nincs más, csak én és a zene. Vagyis én, a zene, és a többi lány. Vannak olyan kicsik is, hogy 5 éves korukba lehet látni, hogy színpadra termettek. Fogadok, hogy a 20 fős csapatunkból és a kisebb kor osztály 20 fős csapatából lesz legalább 5 olyan lány/fiú aki évek után sokra viheti a tánccal.
Una a tánc oktató, nagyon kedves és fiatalos, mélyen tisztelem. Bár nem megyek le mélyre, de ezt szokás mondani, azt hiszem. Kiengedtem a hajam, és megráztam, hogy jöjjön szét.
- De csinos vagy Emily! - bókolt nekem Nick, asszem' tetszek neki, mert mindennap mond valami kedvességet, ami jól esik, hát de, nem szeretem azért.
- Kösziiii! - vigyorogtam. Átvettem egy narancs sárga melegítő nadrágot és egy fekete trikót. Elkezdtünk táncolni, imádom, hogy még a zenék is jók. A második zenére a csajok is bejöttek, már szétszedett hajakkal. Shel-en volt egy fehér póló, és egy fekete trottyos nadrág, Lisán pedig szürke melegítő naci, és póló. Beállítottuk a kamerát és elkezdtünk tovább próbálni. Azért kell a felvétel, mert Una szerint nagyon ügyesek vagyunk, és kell az anyag, hogy felvegyenek, meg az önéletrajzhoz, meg ilyenek. Hát felőlem...
http://www.youtube.com/watch?v=JuSAl06YsOQ
(Én vagyok az utolsó sor barackvirág színű nacis, fekete felsős, Lisa a szürke cuccos a középső sorba, Shel pedig mellettem a fehér felsőbe és fekete naciba)
Végeztünk, nagyon leizzadtunk, bár nem csodálom, 1 óra folytonos mozgás mellett.
Visszamentünk a szobákba, megnéztem az órámat a falon, ami 4 órát mutatott. Bejött Mary néni egy tálcával amin vajas kenyerek voltak. Mindenki elvett egyet, és kihúztunk az udvarra. Amikor be szoktunk jönni, mindig megcsap az a büdi szag, olyan dohos....fúj. Kimentünk és fociztunk. Szeretek focizni, de jobban szeretem nézni ahogy a srácok fociznak, főleg Kyle. Annyira szeretem, és olyan jól áll neki minden, hogy hűű, sőt dupla hűű.
Végül mi nyerünk hála... na kinek?! Na kinek?! Hát Kyle-nak! Szorosan megöleltem, mire belepuszilt a hajamba. Felnéztem barna szemeibe és egy mosolyt ejtettem felé. Olyan jó, hogy van aki mindig mellettem áll. Vagyis mindig van kire támaszkodnom, de a szerelem azért csak más. Kézen fogva mentünk le a betonról, és leültünk a fatörzsre, ami nagyon hideg volt. Még, jó, hogy oda nem fagytunk, bár elég fura lett volna, főleg, hogy tisztán ki vagyunk melegedve. Bementünk az épületbe, és mint mondtam az a büdös szag megint elárasztott. Hát de ez van, meg kell szokni.
Lecseréltem az elázott nadrágomat és felvettem egy másikat, ami jól is esett. Végre vacsi. Ilyenkor mindig van több választási lehetőség, és a fiúkkal is többet lehetünk. Visszamentünk a szobába, a többiek olvastak, én csak néztem ki a fejemből. Nem is értem. Gyönyörű lányok vannak itt, az isten tudja, hogy néznek ki a szüleik, de én őket úgy el tudnám képzelni modellnek vagy ilyesmi, hát tényleg nagyon szépek, a szívük is hatalmas, nem ezt érdemelnék.
Elmentünk a csajokkal a folyosóra, hátha erre tartanak a fiúk. Igazunk volt.
- Sziasztok! - köszöntünk és rögtön témákba kezdtünk bele.
- Li, mond már, miért vagy elkenődve mint a vaj?! - bökte felkaron Jared Lisát. Egy "áh, semmi" fejet vágott, majd vett egy nagy levegőt.
- Mondtam, hogy ne hívj Li-nek! - forgatta meg a szemét, kicsit idegesen.
*Elisabeth szemszöge*
Egész nap csak ezen a dolgon járt az eszem. Már nem is tudok élvezni semmit. Nem mintha amúgy is tudnék ebbe a sz*rba, azaz ebbe az árvaház genyóba. WÁÁÁÁÁ! Megőrülök.
- Baj van? - suttogta kicsit félve Shel. Sóhajtottam, itt az idő.
- Elmegyek. Végleg. Örökre. Elmegyek, értitek ezt? Kiköltözöm innen! Igen, találkoztam múltkor az "anyámmal" - mutogattam a macska karmokat idegesen - és igen, el fog vinni! Elmegyek!! - emeltem fel a hangom, körül belül az egész étkező idefigyelt, mire zavartan leültem, ugyanis időközben felálltam. Mindenki folytatta amit épp csinált, a többiek pedig tátott szájjal nézték a kiboruláson.
- Ez jó! - ölelt meg Em. Szerintem nem érti.
- Ha elmegyek....nem leszek itt. -bontottam ki elég értelmetlenül. - Nem leszek itt veletek, azt se tudom, hogy mégis hány kilométerre leszek innen, hogy lesz-e lehetőségem látogatni benneteket, és, hogy akartok-e látni. - suttogtam az utolsó pár szót.
- Figyi, neked jó lesz, csak ez számít! Örülnöd kéne! - fogta meg bátorítóan a vállam.
- Igaza van Emi-nek, kikerülsz innen, ez csodás! - mosolygott Kyle.
- Örülök, hogy ti ilyen pozitívan fogjátok fel. - morogtam az orrom alatt kicsit mérgesen.
- Hülye vagy. - jegyezte meg hátradőlve Jared. Ránéztem és elhúztam a szám szélét. Lehet, hogy hülye vagyok, de azért annyira nem, hogy megállapítsam: Nem akarnak itt látni.
- Egyetértek Jarrel, csak épp finomabban. - szólalt meg Sheila is, az - általam felfedezett - sokk hatás után. - Gondolj bele! Kedves család, háziállat, meleg étel, habos fürdők, új barátok, nyári szerelmek wíí ez tök jó! - vigyorgott Shel még mindig. Lehet, hogy így van.
- Mesélj már! Tesóka lesz? - kulcsolta össze maga előtt kezeit Jared.
- Aha. - bólintottam. - Egy bátyám és egy öcsém, hát öcs...csak pár hónappal fiatalabb nálam. Igazából bébiszitternek megyek. - kuncogtam fel, a saját feltételezésemen. - Dehogy! - legyintettem mielőtt hozzászólnának.
-Az beb*szna. - vigyorgott hülyén Kyle. Gyorsan folytattam, míg el nem felejtem.
-Úgy van, hogy Maura egyedülálló, és el kell mennie messzire az anyukáját ápolni aki fekvőbeteg, az apukához meg nem mehettek, mert Niall a fiatalabbik, eleve ott lakott csak Bobnak az apukának, üzleti útra kellett menni, és az sem lenne jó. - magyaráztam nekik, aztán eszembe jutott, hogy így bonyolult. -És mi hárman élnénk Mullingarbe, csak én, és a fiúk....jaj.... - tettem hozzá, a végére még a lélegzetem is elállt. Ez nagyon jaj.
- Csak be ne pasizz! - nevetett Nath, akitől fura volt hallani, mert ő elég csendes típus. De pont ilyet mondani?!
- Dehogy! Ha úgy vesszük ők akkortól a mostoha tesóim, az meg már milyen lenne, blah! - ráztam a fejem tiltakozóan. - De nálatok jobb barátokat biztos nem találok, és ígérem, amikor csak tudok, jövök látogatni, sőt, lehet, hogy itt is alszok, csak előtte megfürdök. - nevettem el a végét."Óóó" hangzott el, az a "de édes vagy" ó. Összenéztünk, ami azt jelentette : csoport ölelés. Mindig próbálunk minél több embert megölelni, ez kívülről általában viccesen festhet, nekünk viszont több mint akármennyi szó.
/Sziasztok! :) Nagyon röstellem magam a késés miatt, de így összejött most minden, nagyon be van sűrítve az idei évem, sajnálom, de higgyétek el, mindig nagyon igyekszem! Köszönöm a komikat, aranyosak vagytok ^^ ♥
Remélem tetszett, pipázzatok, fejtsétek ki a véleményeteket kommentbe!
Kövi rész 4 komi után jön :) ♥
Puszi: Csengi :$ /
