Jó olvasást, a következő rész 4 komi +1 feliratkozó után jön! *--*
Puszil: *Csengii :)
*1 hét múlva*
*Sheila Jonhson szemszöge*
- Sziasztok!-köszöntem mikor lepakoltam a holmimat a szokásos helyünkre, a könyvtárba.Nem azért mentünk oda, mint a legtöbb diák, hanem ez is pontokat ér a tanulmányainkhoz...egyrészt, másrészt ilyenkor szoktunk beszélgetni.Igazából nem is értem könyveket miért viszünk, ki se nyitjuk őket, na de lényegtelen.
- Hali!-köszöntek vissza kórusban.Leültem Em mellé, aki feltűnően boldog volt, habár neki mindig jó a kedélye.Szem ügyre vettem a barátaim, akik épp egy nagy beszélgetés közepette voltak.Próbáltam minél több információt magamba tartani, hogy csatlakozni tudjak.Olyasmiről beszéltek, hogy valami csíny tevést kellene elkövetnünk.
- Mi lenne ha este takarodó után elszöknénk?-húzogatta a szemöldökét kíváncsian egyben reménnyel telin Jar [Dzser,azaz Dzsáred beceneve(-szerk.)]- kiszökni? Persze persze...álmában.
- Nem is rossz...-gondolkodtak el a többiek, amit pár per csend követett.Nem!Én nem csinálok ilyen hülyeséget, ha lebukunk?Kizárt!
- Felőlem!-harsant fel Lisa hangja a már-már kínos csendből.Vett egy nagy levegőt és lazán hintázni kezdett a régi fa széken.[Réka...xD(-szerk.)]A többiek is elámultak mert nem hiszem, hogy komolyan gondolták volna, bár újabb agyalásba kezdtek.
- Én nem lennék benne szívesen.-szólaltam fel halkan.Általában nem szoktam a társaságok középpontjában lenni, de ha rám kerül a sor, tudok sokat beszélni, és szeretek is.-Hiszen...,mi van a lebukunk, vagy az még semmi, de a büntetés, vagy ilyesmi?-fakadtam ki mire Emily megszólalt.
- Shel-Shel!Tudod,hogy nem bukhatunk le, azt Kyle nem hagyná, és amúgy is, olyan kicsi vagy, hogy ki sem látszol közülünk!-veregette meg 'kedvesen' a hátam.Tényleg nem rossz indulatból mondta, mert hát ugye ő Em, és ismerjük Emmet, de mindenki azzal 'zaklat', hogy "úúú milyen pici vagy".Hát kössz, nem tehetek róla.Így születtem.Például Lis egy égi meszelő a 170-cm-jével.Én csak 160 centi vagyok kereken, ami kicsit zavaró, de remélem növök még.Néhányan azt állítják 18-20 éves kortól az ember nem nő, mármint vagyis nől vagy ilyesmi, de én ebben nem hiszek.
-Kösz!-sóhajtottam közben lemondóan csóváltam a fejem.
*Emily Parker szemszöge*
*7 days later...*
Épp a naplómba irkálok úgy mindenről.Az elmúlt napokról és eseményekről.Ja, el is felejtettem, kiszöktünk, majdnem lebuktunk de végül szerencsére nem, csak Joe látott meg minket, aki a gondnok de Nath jóba van vele és így megúsztuk.A lányok épp olvasnak, és beszélgetnek.Összecsuktam a titkos naplóm és be is lakatoltam a kulcsot pedig lenyeltem.Na jó, nem nyeltem le, de jól eldugtam.El is árulhatom, de nem fogom.
- Mit csináltok?-ültem le melléjük az ágyra.Lis rám emelte pillantását és szólásra nyitotta korallpiros száját.
- Csak beszélgettünk!-vont vállat.- Képzeld Mrs.Turner kihívatott Franciáról, mert beszélni szeretett volna velem.Csak annyit mondott, hogy takarodó előtt fél órával menjek fel az irodába.-mondta izgatottan és kicsit zavarodottan.Atya ég!Ez csak egyet jelenthet.Sarah is így járt.Beszélni szerettek volna vele és nagy meglepetésünkre ki vették ebből a pokolból.....már jó 5 éve.
- Na és te mire számítasz?-nézett Shel Ellie felé.Megvonta a vállát unottan.Szerintem ő is sejti.
- Lisa kikerül!Lisa kikerül!Lisa kikerül!-ugráltam az ágyán énekelve, de ő lerántott, ami fájt, biztos meg fog látszani.Remélem maci formájú folt lesz, az olyan aranyos.
- Shht!-fogta be a számat, de utálom ha befogják így megnyaltam a tenyerét.
- Fúj te megnyaltad a tenyerem!-vágott fancsali képet amin rögtön nevettünk.- Egyébként meg mondta, hogy ne mondjam el senkinek, így titokba kell tartanunk.-suttogta én pedig bólintottam.Még beszélgettünk sok mindenről, el is telt ez a nap.Elmentünk letusolni, amit szeretek de mégsem.Imádom nyári napokon, hogy a langyos víz felfrissíti a testem, télen pedig az égető víz felforrósít és közben tudok gondolkodni az élet nagy dolgain.Amit viszont nem szeretek, hogy alig van időnk rá, és mindig nagy tömörülés van a sorba, ezért szoktunk vagy korán menni vagy későn.Ha későn akkor meg általában elfogy a meleg víz, de legalább többet tudunk bent lenni.
*Elisabeth Wood*
Épp felfelé tartok a dohos épületbe az iroda felé.Ahogy beértem abba a részbe ahol van egy őr, vagy ajtónálló vagy nem tudom mi, oda kellett adnom egy kártyát amit még akkor kaptam mikor óráról kihívatott.Megnézte a fickó, akit be kell, hogy valljak életembe nem láttam.Beléptem az ajtón, ami egy gyönyörű szobába nyílt.Nyugtató bézs színek, növények és tiszta levegő.Ez az, ami normális lenne egy otthonban, de mivel nem ott vagyunk...
Körültekintettem, 4 ajtó volt, mindegyikre táblák voltak kitéve.Az első ajtón ez állt; "Takarító, szertár" a vele szembelévőn; "Igazgatói iroda".Na de jó, ebből kettő van?Gondolhattam volna, hogy nem abba a régi irodába dolgozik Mrs.Turner ahova a büntetendő diákokat hívatják bele, legtöbbször engem is.A kíváncsiság kedvéért a legutolsó táblát is leolvastam, amin az állt, hogy "WC" a másikon meg "Regisztráció" alatta pedig "Mr.Robertson".Ő az egész építmény fő igazgatója, még Mrs.Turner-nek is a főnöke.
Kopogtattam a második ajtón, ahonnan egy halk "Tessék!" hangzott, ezért benyitottam.Ami elém tárult na az is elég elképesztő volt.Narancs sárgás szín világ, bükkfa színű íróasztal és polc rendszer, zöld cserepes növények.A laptop felől magasodott ki az igazgató nő alakja, ami most sokkal kedvesebben festett mint máskor.
- Jó estét!-köszöntem illem tudóan.
- Jó estét Miss.Wood!-üdvözölt.-Foglaljon helyet!-mutatott egy ugyan csak bézs színű textil fotelra.Eleget téve kérésének leültem, ahogy ő is tette.-Nos azért hívattam ide, mert valaki találkozni szerezne önnel!-magyarázta komoly de mégis lágy hangján, amit még sosem véltem felfedezni.Kíváncsian pislogtam, Emilynek tényleg igaza lehet.Mivel nem válaszoltam folytatta.-Holnap fog jönni, már hetek óta van ez az ügy, sokat elmondtunk önről, itt gondolok a balhéjaira és meglepő módon nem változott a hölgy véleménye, és még szépnek is találja!-mosolygott rám.Hm..engem már sokan magukénak akartak, bevallom félek elmenni innen, de itt maradni sem szeretnék.Igazából mindenkit a magatartásom tántorított vissza ettől, sokszor próbáltam rajta változtatni de az utóbbi időbe már nem is törtem magam miatta, hisz' úgy is 2 év és húzhatok innen, esélyem sincs.Vagyis most már látom azt a halvány remény foltot, de nem bízok benne.
- Furcsa!-motyogtam de meghallotta.Kicsit elmosolyodott rajta.Nem is annyira boszorkány ez a nő privát beszélgetésekkor.-Hát ha csak ennyi lenne, én jövök amikor kell.-sóhajtottam és álltam is fel, mivel úgy tűnt nem szeretne közölni többet.De azért be látok a kedvesség mögé is, nem hiába akarja, hogy elmenjek innen, kevesebb munkája lenne, feltételezem.
- Rendben!Akkor holnap az igazolást az iskolai hiányzása miatt és reggel rögtön jöjjön ide, beszélgetni fognak, megmutatni a ruhás szekrényét, az ellenőrzőjét és a szobáját.De már ismeri a helyzetet.-mosolygott.Igen ismerem...Elköszöntünk, bementem a szobámba, a lányok egyből faggatni kezdtek de nem mondtam nekik semmit, mivel semmi sem biztos.Elmentem letusolni, szerencsére nem voltak már sokan, hamar sorra jutottam, és mentem is a szobánkba.Beállítottam az ébresztőórám és belemerültem az elképesztő és hihetetlen álmok világába, ami olykor viszont rémes.
Kora reggel a csörgésre ébredtem.Szuper, már a többiek fent vannak.Beágyaztam, és silány ruháim közt kutakodtam.Olyan gagyi darabok vannak itt, hogy sokszor elképedek.Sok válogatás után bementem a fürdőbe és onnan a WC-be amit magamra is zártam.Irtó szégyenlős vagyok.Felvettem egy világos kék farmer nadrágot és egy piros&kék kockás inget, egy piros tornacipővel amit még pár hónapja szereztem.Azt mondják, hogy nagyon márkás.Talán az egyik legjobb amit eddig ki tudtam fogni.
Nem a legjobb ruhák de nincs sok választásom, sosem kapunk jó ruhákat, amit igen, vagy nagy vagy kicsi rám, ha jó akkor meg Karen elkapkodja.
Fogat mostam, a hajam felkötöttem, nem nagyon szeretem a göndör barna hajam, sokkal jobban örülnék egyenesnek és szőkének.De hát az ember sosem elégszik meg azzal ami van neki.
Ahogy kiléptem épp elcsíptem egy kicsit Stacy-ék beszélgetéséből.
- Te is csak egy egyszerű lány vagy, miért nem loptad el!?-sipákolt azt hiszem Karen, nem nagyon ismerem meg a hangjukat.Megforgattam a szemem és tovább hallgatóztam.
- Én nem akarok olyan lenni mint te!Szánalmas vagy!-olyan hangnembe mondta Stacy amitől még én is beparáztam.Nem üvöltöttem hanem mintha normálisan beszélgetnének, csak épp olyan szemrehányóan és fenyegetően, hogy az már fáj.
- Pont te beszélsz?Egy gyenge k*rva vagy, mint a többi!-üvöltözött.Igen, ebből is látszik, hogy fél.Ön bizalom hiányban szenved, amit nem lehet észrevenni, max a pszichiáterek vagy ilyesmik, csak én olvastam egyszer erről, szóval az is aki olvasott ilyesmiről az veszi ászre.Gyerünk Stacy tépd meg!Jah igen, Stacy a csatlós, ezért csak Karen-t utálom.
- Lányok, elég a veszekedésből!-léptem elő tök nyugodtan.-Elkéstek!-mutattam az ajtóra, hogy menjenek ki.Karen felhúzta a szemöldökét, Stacy pedig fel állt és megforgatta a szemét, amitől kuncognom kellett.
- Nem mondod?!-gúnyolódott.-Ki vagy te, hogy itt ugrálj nekem!Én most min nevetsz?-vont kérdőre mire már egyre jobban röhögtem.
- Majmon nevetek!-mutattam rá, mire besértődött.
- Igaza van, elkésünk!-szólt közbe és ki sétált az ajtón, aztán Karen is követte.Én körül néztem a szobában, ami tök üres volt, ezért gondoltam én is elindulok, azt mondták, rögtön suli előtt és az egész napot együtt töltjük.Várom már, remélem valami normális lesz.Elindultam ugyan azon az útvonalon mint tegnap, össze futottam pár ismerőssel, akiknek odaköszöntem és folytattam az utam, mikor megpillantottam Kyle-t, kijönni a fiú oldalból.Elvigyorodtam és rohantam, majd hátulról ráugrottam.
- Váá!-ijedt meg, de egyből rájött, hogy én vagyok.Visszaállította az egyensúlyát aztán kifújta a levegőt, én meg csak nevettem.
- Oh, helló Lis!Mizu?-mosolygott mikor leugrottam róla.
- Nem túl sok, ma nem megyek suliba, mint látod!-mutattam magamon végig, utalva, hogy nincs rajtam az a béna egyen ruha.Kíváncsian nézett, gyorsan csak annyit mondtam, hogy majd elmondok mindent és puszilom a srácokat.Aztán csak siettem tovább utamra.Ugyanúgy folyt mint tegnap, csak idő közben átküldött a nagy főnökhöz, azaz Mr.Robertson-hoz, ahol már várt rám Maura Gallagher.
- Jó napot!Elisabeth Wood vagyok!-mutatkoztam be kedvesen.Mr.Robertsonnak is köszöntem, de vele is találkoztam már, csak nem itt.Na neki az irodájáról ne is beszéljünk.Mint valami palota.Komolyan mondom, csodálatos.Az író asztalon néhány kép a gyerekeiről és a feleségéről, jó ránézni a boldog családra.
- Szia!Tegezz csak nyugodtan, Maura Gallagher vagyok!-rázta meg a kezem, amit egy mosollyal illettem.-Sokat meséltek rólad, be kell, hogy valljam másra számítottam, de nagyon örülök, hogy megismerhetlek!-mosolygott tovább.Másra?Mindegy, kedvesnek tűnik és gondozottnak.
- Hát nem a borító alapján kell ítélni!-vontam vállak illem tudóan.Szerintem aranyosnak tarthat.
- Igazad van!-bólintott.- Üljünk le, és mesélek kicsit magamról aztán te is, rendben?-kérdezte.Nagyon közvetlen és kedves.Már most szimpatizálunk úgy vélem.
- Rendben!Kezdhetem?-kérdeztem mire bólintott.-Kiskorom óta itt élek, nem ismerem a szüleim, sok barátom van, be vallom nem vagyok valami Albert Einstein, de rossz tanulónak sem mondanám magam.A barátokra visszatérve, őket tekintem a családomnak, mindig kiállnak mellettem.Kompromisszum képesnek érzem magam, fiúkkal is jól kijövök, és állítólag nem veszek komolyan semmit, de ezt cáfolnám.-kuncogtam és folytattam.- Mindent megeszek a sóskán és a brokkolin kívül.Sportolok sokat, focizok, kézizek, imádok táncolni és énekelni is.1993.01.12-én születtem.Tudok gitározni...öm...tulajdon képpen ennyi.-gondolkodtam de nem ugrott be több.Érdekelten figyelt majd ő is belekezdett a mesélésbe.
- Egyedülálló anya -anya?Van gyereke?- vagyok, van két fiam, -ezek szerint igen- Greg és Niall.Niall veled egy idős, Greg pedig 20 éves.Igazából azért szeretnék egy lányt a családba, mert az anyukám beteg, ő Londonban én és el kell költöznöm hozzá, viszont a fiúknak még be kell itt fejezniük az iskolát, viszont lány nélkül nem hagynám őket itthon.A másik ok, hogy mindig is akartam egy kislányt.-nevetett.-Igaz nem vagy kicsi, de nekem nagyon szimpatikusnak és érettnek tűnsz.A srácok is biztos kedvelnének.-mosolygott.Srácok, egyedül, fiúkkal?Nincs több család tagja akire rá bízhatná őket?Egy idegenre?Egy 16 éves lányra?
- Huh...hát...testvér?-akadtam ki és a levegőt is szaporábban vettem.-Mond csak, mikor mész el?-érdeklődtem kedvesen.Kicsit meglepődött de rögvest válaszolt.
- Hát nem tudom mikor jössz el hozzánk, minden esetre én nagyon szeretném, hogy minél előbb, és azután pár héttel vagy hónappal.-mosolygott.
- Komolyan szeretnéd?-nevettem és kigördült egy könnycsepp a szemem sarkából.Végre talán egy rendes családban élhetek, ha csak egy hónapig is, de lesznek srácok akikre számíthatok, nem mellesleg szabad leszek.És Maura, nagyon kedves.
- Igen, tényleg!-mosolygott.
- Köszönöm,köszönöm,köszönöm!-suttogtam a fülébe mikor megöleltem.
